Gibraltár

Mivel még mindig, minden nagyon szokatlan, nem teljesen tudom, hogy hol találom a mit - gondolok én a zenékre. Ugyanis van, hogy egy zenelejátszóról kellene elindítani valami zajt. Persze a zenelejátszó nem működik, szóval van is - meg nincs is, ráadásul nekem kéne megoldani a problémát. Nyilván minden ilyet egy áthidalható gondnak tekintek, s a megoldás formálódott ki bennem. Ki netezni, zene letölt. Rárak a két telcsim közül az egyikre, s a probléma már nem is akkora probléma, feltéve ha a megfelelő zenét tölti le az ember. Nekem ez nem sikerült, de ez csak utólag derült ki. De a lényeg: reggel összepakol, olyan Bécis-turistásan. Amit a hoteligazgató már a második nap meg is jegyzett, hogy nimán, még egy turista. Úgy látszik, ezek a hoteligazgatók már csak ilyenek. Tudják... Szal fényképező nyakba, tarcsi lencse táskába, a noti mellé - indulhat a séta. 

Gibraltár

Egy nagy szardíniás dobozhoz tudnám hasonlítani. Épp bent állt a kikötőben egy kicsivel nagyobb hajó mint a mienk. S egy csomó turista jött-ment. Hm. Itt sem akarok élni, már tudom. 

Összességében tiszta, helyes, nagyjából harmincezres kisváros, brit tengerentúli terület, egyben városállam - de nem az én világom.